Sziasztok! 

A műtétem után rengeteget néztem utána az interneten a különböző kérdéseimnek, mert ugyebár sok kérdés járt a fejemben, amire válaszokat szerettem volna. Ezért is hoztam létre ezt a blogot, hogy segítsek azokon, akik a műtét előtt vagy esetleg utána járnak már, ha mással nem is, akkor lelki támogatással. 

Márciusban derült ki számomra, hogy majd a nyáron meg kell műteni a bal térdemet. Ezelőtt még végig jártam a fizikoterápiát és a gyógytornát, remélve, hogy segít és nem kell ezen keresztül mennem. Sajnos nem így lett, így 2019. július 19.-re kaptam időpontot . A probléma azzal volt, hogy a térdem kifelé mozgott és nem befelé, ahogy illendő lenne, ezért kattogott- ropogott és nehezen ment a guggolás, lépcsőzés, vezetés. Azt a mai napig nem sikerült pontosan kideríteni, hogy is történt. Kis koromban elütött az autó, a bal lábamat érte, ekkor nem mutatta, hogy maradandó károsodásom lenne, a létráról is lecsúsztam , illetve rosszul is léptem egyszer. Fogalmam sincs mi okozhatta, de azóta jobban figyelek minden lépésemre mindenesetre.

Nem is a műtét menete a lényeg, így abba nem kezdek bele. Lezajlott, minden jól ment.

Azt gondoltam, ha hazajövök majd könnyebb lesz , de sajnos őszinte leszek veletek, csak ekkor jött a fekete leves. 10 napig szükségem volt a segítségre mindenben. Egyedül semmi sem ment és én ehhez nagyon nehezen szoktam hozzá, főleg, hogy ez volt az első műtétem. Két hétig mély depresszióban voltam, nem segített semmi... 10 nap után vissza kellett mennem varratszedésre, ahol szembesültem azzal, hogy már egyedül kéne emelnem a lábam, ezt sajnos senki nem mondta el nekem mielőtt elhagytam a kórházat. Így a kedvem lelankadt a vizsgálat végére, szóval attól a naptól kezdve torna torna torna és torna volt, minden mennyiségben. Aki most esett át a műtéten, azt tanácsolom neki, hogy tornázzon a műtét után-tól kezdve amíg csak bírja, mert csak úgy fog fejlődni. Tehát ekkor még gipszben volt a lábam, és a varratszedés után is visszakerült a gipsz még négy napig, (összesen két hétig volt rajtam a gipsz) ,majd amikor letelt a négy nap felraktak egy fokbeállítós térdrögzítőt, sokkal de sokkal jobban éreztem magam, könnyebb volt mankózni is, ezen a járógépen hetente állítottuk a fokokat, 30 fokkal kezdtük. A járógép négy hétig van rajtam, holnap elvileg leveszik. 
Három hétig mankóztam, és ekkor állhattam csak rá a lábamra. Először nagyon megijedtem, nem ment, fájt sőt nagyon féltem is tőle, de aztán 2 óra múlva már csak úgy "szaladtam" vele. Első nap még két mankóval mentem , de már ráálltam a lábamra csak nem akkora erővel, második nap megpróbáltam csak a bal kézben a mankót és harmadik nap raktam le végleg, szerencsére sikerült is. Ezután sokkal könnyebb volt minden, tudtam magamnak kaját készíteni, el tudtam intézni a házban a dolgaimat, ami szuper érzés volt, mert az állandó fekvéstől, ami három hétig tartott már kikészültem. Eleinte még nem bírtam annyit, hamar elfáradtam, de napról napra hosszabb lett ez az idő. A következő három hét sok tornával telt, nagyon jó volt az érzés, hogy fejlődök. Sajnos csalódnom kellett újból. Amikor oda értünk, hogy beállítsuk a 90 fokot jöttem rá, hogy nem hajlítottam be a térdemet, amíg kellett volna. Úgy éreztem a gép nem engedi, pedig a térdem nem engedte. Így megragadtam 50 és 70 fok között valahol, és nagyon félek a bemozgatástól. Pedig nagyon igyekeztem, tornáztam és hajlítottam ameddig ment. Holnap meglátjuk mit mond az orvos..

A seb gyógyulásához egy tippet szeretnék adni, körömvirág kenőccsel kenjétek minden nap egyszer. Ettől rugalmas lesz a seb és hamarabb gyógyul. 

Ha esetleg folyadék lenne a műtött testrészen, az elméletileg normális, eltűnik, ha újra helyreáll a mozgás. Még nekem is van benne egy kicsi, pedig már a 6. héten leszek túl. 

Hát jelenleg itt tartok, még nekem is rengeteg kérdésem van az orvosom felé, holnap meg is rohamozom velük    őt :) És már nagyooon várom, hogy újra vezethessek és megfürödjek egy kád forró vízben. Eddig csak mosakodtam, a kádunkba nem tudtam beszállni, illetve a seb eltakarásával sok lett volna a macera, de akinek zuhanyzója van , jobban járt. 

Amit tudok még javasolni a rengeteg kitartást, akkor abban a helyzetben , én sem hittem hogy lesz jobb, de mindig van! Ezt soha ne felejtsd el! Illetve a támogatás, egyedül nem ment volna nekem sem, testileg és lelkileg is fontos.
Napról napra jobb lesz és meg fog erősíteni téged a műtét. 

Mielőbbi gyógyulást kívánok neked/ nektek!